Elfáradtam. Agyilag és fizikai téren is. Előbbi már megint a nagy semmittevésnek köszönhetem, utóbbi meg már kifejezetten is jól esett a szokásos esti kondizás keretében. Nem találom a fonalat, sem a ritmust. Pedig április 15-e már nincs is olyan messze, s ennek a közelségnek kéne az igazi hajtó erőt szolgálnia - mint ahogy azt korábban gondoltam, de tévedni emberi dolog. A mai kirohanásomról már ne is beszéljek, szegény Anya. =[ Való igaz, hogy mindig azokon töltjük ki a dühünket, akiket a legjobban szeretünk, s ennek mintapéldánya én vagyok. Rosszabb vagyok egy kisgyereknél. Amúgy apámnak csak egyetlen egy hasznos tanácsa volt: “Fiam! Ne reklámozd a saját hülyeségedet!” Akkor most mi van?! Miért “reklámoztam a hülyeségemet”?
A válasz:
Hülye = az, aki se a saját, se mások hibájából nem tanul.
Okos = az, aki a saját hibáiból tanul.
Bölcs = az, aki a saját és mások hibájából is tanul.
Na ez legyen a mai napi “jó cselekedetem” felétek drága követőim - már ha van olyan marha aki olvassa ezt a blogot =P
Azért hozzá tenném, hogy a mai nap azért szolgált pár jó dologgal.
Maistro végre megtisztelt minket jelenlétével. Abszolutóriumát jött elintézni, igaz még a magyar szakot hanyagolva hála Radvánszkynak. Szegény, még egy durva meccset le kell nyomnia, hogy megkapja a szemináriumára a jegyet. De ez mekkora egy köcsög dolog, hogy államvizsga előtt valakit elkaszálnak egy nyamvadt szemináriumon?! A válasz: Pázmány. Bölcsészkar. Magyar szak/suck. Csoda, hogy eddig még senki sem sétált be egy kanna benzinnel és egy csomag gyufával az egyetemre. Mondjuk nagy égés lenne - hála Makovecz Imrének és stábjának, hogy sok faanyagot használtak fel - szerintem abból vagy 2 évre elegendő tűzifánk lenne otthon. =] Sebaj. Maistronak mindig is szerencséje volt, nem féltem.
A napom másik fénypontja: Minden héten háború végre a gépemen! Majd 3 órás film, szóval ideje leülni s megnézni.
peace. out.
Elfáradtam. Agyilag és fizikai téren is. Előbbi már megint a nagy semmittevésnek köszönhetem, utóbbi meg már kifejezetten is jól esett a szokásos esti kondizás keretében. Nem találom a fonalat, sem a ritmust. Pedig április 15-e már nincs is olyan messze, s ennek a közelségnek kéne az igazi hajtó erőt szolgálnia - mint ahogy azt korábban gondoltam, de tévedni emberi dolog. A mai kirohanásomról már ne is beszéljek, szegény Anya. =[ Való igaz, hogy mindig azokon töltjük ki a dühünket, akiket a legjobban szeretünk, s ennek mintapéldánya én vagyok. Rosszabb vagyok egy kisgyereknél. Amúgy apámnak csak egyetlen egy hasznos tanácsa volt: “Fiam! Ne reklámozd a saját hülyeségedet!” Akkor most mi van?! Miért “reklámoztam a hülyeségemet”?
A válasz:
Hülye = az, aki se a saját, se mások hibájából nem tanul.
Okos = az, aki a saját hibáiból tanul.
Bölcs = az, aki a saját és mások hibájából is tanul.
Na ez legyen a mai napi “jó cselekedetem” felétek drága követőim - már ha van olyan marha aki olvassa ezt a blogot =P
Azért hozzá tenném, hogy a mai nap azért szolgált pár jó dologgal.
Maistro végre megtisztelt minket jelenlétével. Abszolutóriumát jött elintézni, igaz még a magyar szakot hanyagolva hála Radvánszkynak. Szegény, még egy durva meccset le kell nyomnia, hogy megkapja a szemináriumára a jegyet. De ez mekkora egy köcsög dolog, hogy államvizsga előtt valakit elkaszálnak egy nyamvadt szemináriumon?! A válasz: Pázmány. Bölcsészkar. Magyar szak/suck. Csoda, hogy eddig még senki sem sétált be egy kanna benzinnel és egy csomag gyufával az egyetemre. Mondjuk nagy égés lenne - hála Makovecz Imrének és stábjának, hogy sok faanyagot használtak fel - szerintem abból vagy 2 évre elegendő tűzifánk lenne otthon. =] Sebaj. Maistronak mindig is szerencséje volt, nem féltem.
A napom másik fénypontja: Minden héten háború végre a gépemen! Majd 3 órás film, szóval ideje leülni s megnézni.
peace. out.
ne aggódj geri, ok lesz minden a suckdogáiddal. neked is menni fog a téma. van úgy, hogy egy nap csak 8 sort tudsz haladni, van úgy hogy 8 oldalt. rengeteg tényező közrejátszik a dolgok alakulásában. ne görcsölj, ne stresszelj, ok lesz minden;) közben hallgass laza, happy zenéket, hogy a jó(munka)kedv meglegyen;) köszi az aggódásod, ne félj, én is behúzok mindent. csak keményen;) smaccantás. maestro
…és magamat ismerve a folytatás még a kezdetnél is nehezebb lesz. politikusaink, zenészeink, egyéb közszereplők és egyre több barátom példáját követve mától jómagam is gyarapítom a blogírók egyre népesebb táborát. már ha eme kezdeti lelkesedésem töretlen lesz a közeljövőben, ugyanis egyes, bizonyos körökben már-már szállóigékké „nemesült” mondataim, pl. : „pörgök, mint egy zárlatos Bíró Ica” ; „ezerfele jár az agyam” hűen tükrözik az életmódomat: munka, tanulás, zenélés, projectek és rendezvények szervezése, megasatöbbi. szóval lehet, hogy tiszavirág életű lesz eme digitális diárium (eme szókapcsolatért special thx to farkas gyula), avagy emberöltők fognak majd eltelni két bejegyzés közt. we will see…
jelenleg életem egyik legnehezebb időszakát élem, államvizsgákra készülök (háromra), dolgozom, munkát keresek, ezért önéletrajzokat és motivációs leveleket írok, és „heroikus” küzdelmet folytatok utolsó egyetemi tanegységem (egy szeminárium) abszolválásáért. ezekben a napokban a munkám (értelmi fogyatékkal élő fiatalokat tanítok zenélni - zongora, gitár, ütőhangszerek, ének; zenekart formálok belőlük) tölt el csak örömmel, nyújt feltöltődést. aki nyílt szívvel, bizalommal, szeretettel, hiteles őszinteséggel és -ha konkrét célja van velük, pl. valamilyen fejlesztő terápia- sikerorientáltan (hiszen koncerteken, fesztiválokon stb. kell helyt állnunk) közelít a sérültekhez, annak mennyi kisebb-nagyobb csodával gazdagodik az élete nap mint nap.
holnap délelőtt is próbálok velük, brahms V. magyar táncát és csík-quimby most múlik pontosan-ját tanuljuk jelenleg, meg régebben játszott zenedarabokat ismételünk. megértem azt, aki értetlenkedik ezen sorokat olvasva (hogy játszhat egy értelmi fogyatékkal élő brahms-ot vagy egy igényes könnyűzenei-népzenei fúziót). bizony, értelmi sérült fiatalok ilyesmire (is) képesek. aki nem hiszi, ne járjon utána, hanem nézze meg az alábbi videókat (amelyek a zenekar egyes produkcióit örökítik meg):
